 |
|
Követek Nyugaton! |
(2010/07/22)
Idén júliusban elsőként sikerült a Kárpát-medence legnyugatabbi pusztai élőhelyén, a Mosoni-síkon kék vércse fiókákat gyűrűzni. Ez a madárfaj a magyar-osztrák-szlovák hármas határ vidékén éri el elterjedésének határát, innen nyugatra már csak kóborlóként fordul elő. Részben ezért is nagy előrelépés, hogy az idén, Mosonszolnok határában talált költőpár két, már tollasodó fiókáját színes gyűrűvel láttuk el. Ez alapján újabb befogás nélkül - meg persze egy jó távcső segítségével - lehet majd beazonosítani őket.
Az újdonsült hírnökök (fotó: Váczi Miklós)
A legfontosabb kérdés persze nem az, milyen messze kóborolnak esetleg nyugat felé, hanem hogy milyen mértékben keverednek kelet-magyarországi - vagy esetleg távolabbi - fajtársaikkal, s ha megérik, hol állnak majd párba.
Nyugat-Magyarországon ugyanis már csak igen szórványosan fordul elő a faj, telepesen nem, csak magányosan (szoliter módon) fészkel a becslésünk szerint kevesebb, mint 10 párból álló helyi állománya, kis erdősávokban, fasorokon. Felderítésük jórészt emiatt igen nehéz, inkább fészekfoglaláskor, vagy a fiókák kirepülésekor feltűnőbbek. Túlélésüket és e kis populáció későbbi gyarapodását segítendő idén is kihelyeztünk az MME segítségével 30 db vércse költőládát, és más programokhoz (pl. A kerecsensólyom védelme a Kárpát-medencében c. LIFE projekt) kapcsolódva próbáljuk csökkenteni az egyik legfontosabb veszélyeztető tényező, a középfeszültségű vezetékek okozta áramütés hatását a tartóoszlopok leszigetelésével.
Tartós, esőben is biztonságos vércselakás (fotó: Solt Szabolcs)
|
 |
|
Tájkép csata után… |
MME - Solt Szabolcs (2010/06/25)
A hazai híradásokat a napokban megtöltő, 2010. június 18-án (pénteken), Királyhegyes, Csanádalberti és Mezőhegyes térségében pusztító jégvihar sajnos korántsem csupán a lovas rendezvényeken szedett áldozatokat.
A hirtelen támadt jégvihar hurrikánként söpört végig a tájon közel húsz fokos lehűlést okozva, a diónyitól a narancs méretűig terjedő jégdarabok 15cm-es rétegét zúdítva rá. (Fotó: Engi László)
A jég és az orkán erejű szél a földdel tett egyenlővé mindent, ami útjába akadt. (Fotó: Solt Szabolcs)
A jég és az orkán erejű szél a földdel tett egyenlővé mindent, ami útjába akadt. (Fotó: Solt Szabolcs)
Az utolsó levélig leborotválta a lombokat, többek között a vércsék lakta fészektelepeken is. (Fotó: Solt Szabolcs)
Az utolsó levélig leborotválta a lombokat, többek között a vércsék lakta fészektelepeken is. (Fotó: Solt Szabolcs)
De nemcsak a leveleket, lehántotta még a fák kérgét is… (Fotó: Solt Szabolcs)
De nemcsak a leveleket, lehántotta még a fák kérgét is… (Fotó: Solt Szabolcs)
… és tövestül csavart ki vagy derékba tört életerős, odúkat tartó fákat is. (Fotó: Solt Szabolcs)
… és tövestül csavart ki vagy derékba tört életerős, odúkat tartó fákat is. (Fotó: Solt Szabolcs)
Volt fészekalj, ami megúszta... (Fotó: Solt Szabolcs)
... és volt, ami nem. (Fotó: Solt Szabolcs)
A szomorú mérleg: csak amit megtaláltunk, 21 kék vércse tetem a régió műfészek-telepei alatt, közöttük 7 gyűrűs, a korábbi években jelölt példány. (Fotó: Solt Szabolcs)
A szomorú mérleg: csak amit megtaláltunk, 21 kék vércse tetem a régió műfészek-telepei alatt, közöttük 7 gyűrűs, a korábbi években jelölt példány. (Fotó: Solt Szabolcs)
Találtunk olyan kék vércse tojót, melyet egy kidőlt fa ága sújtott és szorított a földre. (Fotó: Solt Szabolcs)
A túlélők olyan kimerülten ültek a kopasz fákon, hogy közeledésünkre meg sem próbáltak szárnyra kapni. Vörös vércsék tetemeit is megtaláltuk, de fácán, nyúl, sőt őzgida tetemek is hevertek a nagy számban a szél által összekuszált, elfektetett gyepeken. Volt mezei nyúl, amelyiket szó szerint megnyúzott a rázúduló jég.
A folyamatos tavaszi esőzések, hűvös időjárás és ezzel járó táplálékhiány miatt már jóval a vihar előtt, június elején tapasztaltuk, hogy a régióban költésbe kezdett vörös vércsék tojásos fészekaljainak több mint 80%-ka elpusztult, a szülőmadarak elhagyták a fészkeket, a tojások kihűltek vagy már el is tűntek, mire odaértünk. A kék vércsék a megszokotthoz képest két-három héttel később rakták le tojásaikat, „remélve a jobb időt”, de a sikeres fiókanevelésre azóta sem jobbak a kilátásaik. Ezt csak tetézte a múlt hétvégi jégvihar a Dél-alföldi régióban.
|
|
|
41. Magyar Filmszemle: Kollányi Ágoston rendezői díj a kék vércsés projekt-filmnek |
(2010/02/09)
Örömmel fogadtuk a hírt, miszerint a február 2-8. között megrendezett 41. Magyar Filmszemle Tudományos-ismeretterjesztő filmek kategóriájában Kollányi Ágoston rendezői díjat kapott Pálfi Szabolcs: Ketten egy fészekben című filmje.
Az MME kékvércse-védelmi LIFE projektje keretében készült filmet az előválogatáson mintegy 36 alkotás közül hatodmagával választották a Szemle versenyfilmjei közé ebben a kategóriában. Sajátossága és érdekessége, hogy az MME által a 2009-es év madarainak választott kék vércse - vetési varjú páros életéről, együttélésükről és védelmükről szóló film a fajvédelmi program keretében készült, meghatározott céllal, és elsősorban természetvédelmi szempontok szerint megszabott tartalmi elemekkel. Az adott elvárások mellett mégis olyan művészi alkotás is születhetett egyben, ami nem csupán a Filmszemle közönségének nyújtott kellemes élményt, de úgy tűnik, a kritikus zsűri tetszését is elnyerte.
A díj ösztönzőleg hatott az alkotókra is: a rendező tervezi, hogy idén új felvételeket forgat a filmhez, és elkészíti az immár kifejezetten a nagyközönségnek szóló változatot!
További információ:
Pálfi Szabolcs, rendező, e-mail, tel: 70 381 8558
Solt Szabolcs, MME, e-mail, tel: 20 569 8436
Információ a filmről a szemle hivatalos oldalán >>
A film trailere megtekinthető itt >>
A díjazottakról itt olvashatnak bővebben >>
|
|
|
Afrikában, a kék vércsék nyomában - Az első 5 nap |
(2010/01/30)
Négy magyar madarász 2010. január 22-én indult útnak Namíbiába, hogy a telelő kék vércsék nyomába eredjenek. Útjuk során azokat a helyeket próbálják felkeresni, ahonnan a jeladóval felszerelt madarak adatai alapján feltételezhető, hogy a kék vércsék éjszakai gyülekező helyei lehetnek. Szeretnék a lehető legtöbbet megtudni arról, hogy milyen körülmények között telelnek azok a madarak, melyeknek védelméért a költőhelyükön, azaz itthon annyi erőfeszítést teszünk.
Itthonról rendszeresen megküldjük nekik a jeladós madarak legfrissebb pozícióit, ők pedig időnként rövid híreket küldenek nekünk, hogy merre jártak és miket láttak az elmúlt napokban. Természetesen az expedíciós csapat is fel van szerelve GPS-el, s időnként megküldik az egyes napokon megtett útjuk nyomvonalának adatait is.*
A csapat: Fajka Diána, Borbáth Péter, Fehérvári Péter és Palatitz Péter
Az alábbiakban az első 5 nap rövid beszámolója olvasható, néhány fotóval fűszerezve.
0. nap – szombat (2010. január 23.)
Alig több mint 1 nap alatt teljesítettük a távot, ami kék vércséinknek hetekig tartott. Megérkeztünk Namíbiába, hogy végiglátogassuk a műholdas jeladóval felszerelt madarak által kijelölt éjszakázó helyeket. Négy főből álló csapat vágott neki az útnak: Fajka Diána, Borbáth Péter, Fehérvári Péter és Palatitz Péter. Még a repülőről megdöbbenten tapasztaltuk: ez az ország sokkal zöldebb, mint hittük! Így az esős évszak elején már nyoma sincs a vízhiánynak!
Már a repülőtéren hatalmas bogarak szétlapított tetemei fogadtak minket.
Ez aztán az XXL-es vércse-burger! A kocsi bérlésen és szálláskeresésen túl sokra nem maradt időnk. Na de majd holnap!
1. nap – vasárnap (2010. január 24.)
Két éjszakázó helyet kerestünk fel ma. Noha rengeteg madárfajt láttunk (keselyűket, sasokat, héjákat, kányákat stb.), a bokros szavanna uralta táj nem tűnt éppen kék vércsének való élőhelynek.
Alkonyat előtt 2 órával azonban végre 8 kék vércse keresztezte a főutat, amin haladtunk. Jó volt újra látni őket! Szeptember vége óta vártunk erre a pillanatra! Délnyugati irányba haladtak, mintha zsinóron húzták volna őket. Biztosak voltunk benne, hogy a gyülekezőhelyre mennek és éppen abba az irányba, ahol Hárpia másfél hónapja megaludt. A jelöletlen földutak és kerítésekkel lekerített földek között igyekeztünk eljutni a helyre, ahol a műholdak szerint az éjszakázónak kellene lennie. Többször zsákutcába futottunk, és már majdnem besötétedett, mire sikerült eljutnunk a célig. Ott azonban egy fia vércsét sem találtunk. Nem csüggedünk, meglesznek előbb-utóbb!
2-3. nap - hétfő-kedd (2010. január 25-26.)
Etosha nemzeti park. Amuri vércse csapatok, sok jó faj, de kék vércse nincs.
Zebrák az Etosha nemzeti parkban
4. nap – szerda (2010. január 27.)
Irány észak! A Rundu felé vezető úton két helyen is sikerült belefutni amuri vércsékkel vegyes kék vércse csapatokba. Az egyik helyen mintegy 20, a másikon 60-80 vércse volt. A madarak rajzó termeszekre vadásztak. Végre megvannak! Itt is bokros szavanna uralja a tájat. A közelből nincs éjszakázó koordinátánk, a területen magángazdaságok vannak, utak szinte alig. Az áthatolhatatlan bozótban úgy döntöttünk nem keresgélünk, hanem tovább haladunk az eredeti terv szerint: az Okawango felé.
Fiatal (2y) hím kék vércse (Namíbia)
Adult hím amuri vércse (Namíbia)
5. nap – csütörtök (2010. január 28.)
Shamvura Camp, megbeszélés Mark Paxtonnal. Túra a Popa vízesésekhez és a Mahango Game Reserve, az Okawango delta pereme. Víziló, bivaly, lóantilopok, páviánok. Nem kék vércse élőhely, nem is látunk madarakat. Holnap egy szinte járatlan (és majdnem járhatatlan) úton elindulunk a Khaudum Nemzeti Parkba, ahonnan Heni legfrissebb jelei jöttek.
* Útvonaluk megtekinthető a jeladós kék vércsék interaktív térképén. >>
Four Falcon Follower néven jelenik meg a csapat nyomvonala.
Nagy Károly megjegyzése: Mivel a csapat által használt GPS néhány másodpercenként rögzíti az aktuális pozíciójukat, így akár 22000 koordinátát is tartalmazhatna egy-egy nap útvonalának térképe. Mivel ez jelentősen lassítaná a Google Térképen történő megjelenítést, ezért az útvonalat csak elnagyolva jelenítjük meg (napi 10-50 pozícióval).
|
|
|
