 |
|
Afrikában, a kék vércsék nyomában - Az első 5 nap |
(2010/01/30)
Négy magyar madarász 2010. január 22-én indult útnak Namíbiába, hogy a telelő kék vércsék nyomába eredjenek. Útjuk során azokat a helyeket próbálják felkeresni, ahonnan a jeladóval felszerelt madarak adatai alapján feltételezhető, hogy a kék vércsék éjszakai gyülekező helyei lehetnek. Szeretnék a lehető legtöbbet megtudni arról, hogy milyen körülmények között telelnek azok a madarak, melyeknek védelméért a költőhelyükön, azaz itthon annyi erőfeszítést teszünk.
Itthonról rendszeresen megküldjük nekik a jeladós madarak legfrissebb pozícióit, ők pedig időnként rövid híreket küldenek nekünk, hogy merre jártak és miket láttak az elmúlt napokban. Természetesen az expedíciós csapat is fel van szerelve GPS-el, s időnként megküldik az egyes napokon megtett útjuk nyomvonalának adatait is.*
A csapat: Fajka Diána, Borbáth Péter, Fehérvári Péter és Palatitz Péter
Az alábbiakban az első 5 nap rövid beszámolója olvasható, néhány fotóval fűszerezve.
0. nap – szombat (2010. január 23.)
Alig több mint 1 nap alatt teljesítettük a távot, ami kék vércséinknek hetekig tartott. Megérkeztünk Namíbiába, hogy végiglátogassuk a műholdas jeladóval felszerelt madarak által kijelölt éjszakázó helyeket. Négy főből álló csapat vágott neki az útnak: Fajka Diána, Borbáth Péter, Fehérvári Péter és Palatitz Péter. Még a repülőről megdöbbenten tapasztaltuk: ez az ország sokkal zöldebb, mint hittük! Így az esős évszak elején már nyoma sincs a vízhiánynak!
Már a repülőtéren hatalmas bogarak szétlapított tetemei fogadtak minket.
Ez aztán az XXL-es vércse-burger! A kocsi bérlésen és szálláskeresésen túl sokra nem maradt időnk. Na de majd holnap!
1. nap – vasárnap (2010. január 24.)
Két éjszakázó helyet kerestünk fel ma. Noha rengeteg madárfajt láttunk (keselyűket, sasokat, héjákat, kányákat stb.), a bokros szavanna uralta táj nem tűnt éppen kék vércsének való élőhelynek.
Alkonyat előtt 2 órával azonban végre 8 kék vércse keresztezte a főutat, amin haladtunk. Jó volt újra látni őket! Szeptember vége óta vártunk erre a pillanatra! Délnyugati irányba haladtak, mintha zsinóron húzták volna őket. Biztosak voltunk benne, hogy a gyülekezőhelyre mennek és éppen abba az irányba, ahol Hárpia másfél hónapja megaludt. A jelöletlen földutak és kerítésekkel lekerített földek között igyekeztünk eljutni a helyre, ahol a műholdak szerint az éjszakázónak kellene lennie. Többször zsákutcába futottunk, és már majdnem besötétedett, mire sikerült eljutnunk a célig. Ott azonban egy fia vércsét sem találtunk. Nem csüggedünk, meglesznek előbb-utóbb!
2-3. nap - hétfő-kedd (2010. január 25-26.)
Etosha nemzeti park. Amuri vércse csapatok, sok jó faj, de kék vércse nincs.
Zebrák az Etosha nemzeti parkban
4. nap – szerda (2010. január 27.)
Irány észak! A Rundu felé vezető úton két helyen is sikerült belefutni amuri vércsékkel vegyes kék vércse csapatokba. Az egyik helyen mintegy 20, a másikon 60-80 vércse volt. A madarak rajzó termeszekre vadásztak. Végre megvannak! Itt is bokros szavanna uralja a tájat. A közelből nincs éjszakázó koordinátánk, a területen magángazdaságok vannak, utak szinte alig. Az áthatolhatatlan bozótban úgy döntöttünk nem keresgélünk, hanem tovább haladunk az eredeti terv szerint: az Okawango felé.
Fiatal (2y) hím kék vércse (Namíbia)
Adult hím amuri vércse (Namíbia)
5. nap – csütörtök (2010. január 28.)
Shamvura Camp, megbeszélés Mark Paxtonnal. Túra a Popa vízesésekhez és a Mahango Game Reserve, az Okawango delta pereme. Víziló, bivaly, lóantilopok, páviánok. Nem kék vércse élőhely, nem is látunk madarakat. Holnap egy szinte járatlan (és majdnem járhatatlan) úton elindulunk a Khaudum Nemzeti Parkba, ahonnan Heni legfrissebb jelei jöttek.
* Útvonaluk megtekinthető a jeladós kék vércsék interaktív térképén. >>
Four Falcon Follower néven jelenik meg a csapat nyomvonala.
Nagy Károly megjegyzése: Mivel a csapat által használt GPS néhány másodpercenként rögzíti az aktuális pozíciójukat, így akár 22000 koordinátát is tartalmazhatna egy-egy nap útvonalának térképe. Mivel ez jelentősen lassítaná a Google Térképen történő megjelenítést, ezért az útvonalat csak elnagyolva jelenítjük meg (napi 10-50 pozícióval).
|
 |
|
Varjak pártfogói |
(2009/11/25)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egész éves kampányt folytat a vetési varjak védelméért, melynek során felhívja a figyelmet az emberi beavatkozások előre nem látható, hosszú távú kedvezőtlen hatásaira.
Őszi színek uralják a határt, a kertekben gereblyézik a hullott faleveleket. Esős, ködös és tiszta, napsütéses időjárás váltakozik. A napok azonban már rövidek és hűvösek. Cinegék kutatnak szorgosan a faágakon élelem után, egyre népesebbek a madáretetők. A kertben megjelenik a sövények, farakások közt keresgélő apró ökörszem is. A jól ismert énekes madarakat sokan kedvelik és etetik. Akadnak azonban olyanok is, akik az énekesekhez sorolt, ám közel sem fuvolahangjukról híres madarak, a varjúfélék pártfogói.
Ősszel a vetési varjak nemcsak a határban járnak csapatostul élelem után, ahol elhullott magvakat keresgélnek, hanem a parkokba, kertekbe is rendszeresen betévednek. Diót, törökmogyorót gyűjtenek: készülnek a télre. Ezekből a nagy energiatartalmú, olajos magvakból tápanyagot raktároznak el. A hideg idő beköszöntével megszaporodik hazánkban a varjak száma. A nálunk fészkelő vetési varjú állomány mintegy 25 000 párra tehető, ám talán sokan tudják, hogy a mostanában körülöttünk szedegető téli vendégek, melyek kedvezőbb telelőhely reményében százezrével lepik el a Kárpát-medencét, csupán néhány hónapra költöznek át hozzánk, javarészt a Kelet-európai síkság, azaz Ukrajna és Oroszország területéről. A tekintélyes létszámú csapatok visszajárnak hagyományos éjszakázó-helyeikre; a nyíregyházi Sóstói-erdőben például akár félmillió varjú is összegyűlhet egyszerre!
A vetési varjú azért kapott főszerepet idén – a kék vércsével együtt – az MME Év madara programjában, mert a vetési varjú telepek megürült fészkei adnak otthont a fokozottan védett „albérlőknek”, a kék vércséknek. Ugyanakkor, a nyolcvanas években kezdődött erőteljes gyérítés a vetési varjú állományt az ezredfordulóra alig egytizedére csökkentette, amit 2001-ben történt védetté nyilvánítása óta sem tudott kiheverni. Míg az utóbbi hónapokban a kék vércse állt a középpontban, és a madárbarátok fűtött szobából, műholdak segítségével élő adásban nyomon követhették számítógépükön a vércsék vándorútját Afrikába, addig a vetési varjakra eközben ínséges idők következnek. Egyre nagyobb számban húzódnak be éjszakázni emberi települések parkjaiba, ligetekbe, vagy azok közelébe, városszéli facsoportokba, erdőszélekre. A tanulékony madarak, jól alkalmazkodtak a lehetőségek (pl. szemétkupacok, konyhai hulladék) kiaknázásához: a városok környékén több élelemforrást találnak.
|
|
|
Csalán az Okawango partján |
(2009/11/09)
A Kék vércse védelmi LIFE Nature program keretében műholdas jeladóval jelölt vércsék közül jelenleg Csalán jár a legdélebbre. A korábbi hetekben a többiekhez hasonlóan Angola vadregényes tájain kóborolt, de legutóbbi információink szerint maga mögött hagyta őket és átkelt az Okawango folyón. E sorok írásakor Csalán Namíbiában az angolai és botswanai határ közvetlen közelében tartózkodik.
- Csak egy „rövid kiránduláson” vesz részt Csalán?
- Esetleg folytatja útját dél felé?
- Követi-e őt a többi műholdas jeladós kék vércse?
A válaszokat hamarosan megtudjuk.
A jeladós madarak helyzete megtekinthető az interaktív térképen. >>
|
|
|
3 hónap csönd után Jázmin adója életre kelt |
Kiss Anita (2009/11/02)
Júliusban elsőként kapott műholdas jeladót Jázmin, a Vásárhelyi pusztákon költő tojó kék vércse, ám az adója a felszerelés után egy héttel már nem továbbított jeleket. Félő volt, hogy a madár elpusztult, hiszen Jázminról több hónapon keresztül nem érkezett hír a bemérést végző műholdaktól. Már csaknem teljesen föladtuk reményeinket, amikor október 25-én Jázmin adója újra működésbe lépett és a Kongói Demokratikus Köztársaság és Angola határvonaláról küldte a jeleket.
Nem sokkal, előkerülése után már csatlakozott is az Angola középső vidékén telelő többi kék vércséhez. Így ismét hat madár útját követhetjük figyelemmel és bízhatunk benne, hogy akár Magdi vagy Csenge is előbb-utóbb előkerülnek!
A jelölt kék vércsék mozgása a Google térképen követhető nyomon. >>
|
|
|
